(Képen balról jobbra: joghurtos pogácsa, almás "pite", néró. Mind sk.)

Közel 10 napja írtam. Minden nap úgy ültem le a gép elé, hogy Na Most! Azonban nem volt erőm. Felborult az órarendem a héten, és - rendesen nem kell - hétfőn is be kellett mennem 4 órára, pénteken meg csak 3-ra. Azonban csütörtökön negyed 6-kor még bent voltam. Ehhez hozzá jön még az, hogy a héten minden egyes nap írtunk, szerdán szakmai számításból írtunk és feleltünk is, míg élelmiszer-ismeretből "csak" írtunk. Oh és szóltak, hogy másnapra csináljak egy előadást.

Tehát nem volt erőm. Eddig minden rendben megy. Egy nemakarokrágondolni jegyem van, és mindenből 4 felett vagyok. Ha minden jól megy a következő héten - az lesz az utolsó a téli szünet előtt - valószínű szín ötössel zárom a félévet.  Ez nekem nagyon sokat jelentene. Sosem voltam egy aktív tanuló, angolt gyűlöltem is világ életemben. Azonban ez a szakma...itt nem engedhetem meg a lustaságot.

November-December pedig a munkában sem a pihenésről szól. Előző héten összeszámoltam, közel 150 felvertet készítettem. Ezeket egyedül kellett, mert a többieknek is volt éppen elég munkájuk. Nem beszélve ugye arról, hogy új tanulók is jöttek, akiket most már nekem - is - be kellett tanítanom. 

Továbbá pedig december. Jön a karácsony, és az itthoniakat sem hagyhatom sütemény nélkül. :) Már készül a lista. Ami megbolondítja az egészet, hogy kell laktózmentes és cukormentes bejglit (és természetesen minden süteményre igazak ezek) is készíteni. A család egyik fele gyűlöli a mákot, míg a másik a gesztenyétől vagy éppen a diótól mászik falra. Én hidegrázást kapok az apró, omlós süteményektől, anyukám pedig a több rétegű "nehezebb", kikészített édességeket nem kedveli. A lekvár is hasonló sorson osztódik. Ezek pedig még csak a karácsonyi problémáim. Nem beszéltem még az újévről sem ugyebár. 

Megfáradtam? Igen. Élvezem? Hihetetlenül! Minden percét. Mikor hulla fáradtan az ágyba esek. Mikor fürdésnél veszem észre, hogy a könyököm 6x mosás után is csokoládés. Mikor a boltban meglátva egy hozzávalót ízek jutnak eszembe. Minden újabb anyagot. Szinte vallási buzgósággal olvasok és tanulok meg mindent.

De sajnálom, hogy a blog így háttérbe szorult. De próbálkozom. Tényleg. Kösz skacok azoknak, akik észrevétlenül feljárnak. Ígérem, ha legközelebb jelentkezem, azt már recepttel teszem, jó? 

Hatalmas, csokis csók nektek:

Zarite