Egy szelet sütemény: aggodalom a köbön
Lassan jegyzetelem a kipróbált, és pubikálásra érdemes recepteket, azonban valahogy soha sem jutok ide. Tegnap szétszedtük a nagyszobánkat és kifestettük, ami magában is vicces, egy közel 8 éves tapétát újradesteni, ami már simán is hólyagos. Persze menet közben elfogy ez, eltörik az...de az egész jó hangulatban telt. Sajnos a saját, önző célomat nem érte el: nem terelte e a figyelmemet a mai napról. Egész este szinte álmatlanul hánykolódtam, majd felébredtem, hogy sütnöm kell. Nem éreztem a helyem. Jó szakmát választottam? Az iskola? Akkor biztos a gyakorati hellyel van a baj...de létezik olyan, hogy az ember egész életében boldog, a munkája közben is? Hogy azzal keresheti a kenyérre vallót, amitől boldog?
Hajnalban kész lettem. Kihűlt, kiszedtem a formából. A pillecukor nem vállt be. Marad továbbra is díszitésnek. Több tojástól sem lesz finomabb a kuglóf - ami citromos muffinnak készült eredetileg. Még is életem egyik legfinomabb süteménye lett. Benne volt minden aggódásom és feszültségem, majd ahogy kivettem a gőzölgő formát, tudtam. Jó szakma. És igen, kereshetek vele pénzt, ha szeretem. Nem ördögtől való dolog ez...
Megyek, készülnöm kell. Háromnegyed 11-kor a hotelben kell lennem. Ideje megismernem a főnökömet. Ideje beszereznem a cipőmet.
Vigyázz világ, jövök!
|